Egy szép nap találkozom a városban a barátommal és a haverjával. Egy kicsit kivágott fölső és fekete rövidnadrág volt rajtam, és nagyon rossz volt, mert nem volt tiszta melltartóm, nem volt mit felvennem. Nagyban sétálunk a korzó felé, és észrevettem, hogy a barátom is, meg a haverja is folyton engem néz, és nevetnek. Kérdezem, hogy min nevetnek annyira, és megszólal a barátom:
- Huhh... Szép keblek!
- És hogy jön ez ide?
- Hát, már vagy háromnegyed órája kint vannak az "ikrek".
Lenézek, és kajak lehetett látni az egész dekoltázsom. De nem szóltak volna hamarább. Olyan égő volt, mindenki előtt a korzón. Mindenki csak engem bámult és nevetett. Én meg fogtam magam, megpofoztam a barátom és a haverját is, és sírva elrohantam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése